23.nap
Valami idegen és félelmetes érzés vesz körül. Mintha egyedül én tudnám hogy ez így nem helyes. A többiek egyre több időt töltenek átváltozva. Azt mondják azért, hogy tökéletesen elsajátítsák ezt az új formát, hogy ügyesebbek és erősebbek legyenek. De én tudom hogy nem. Érzem hogy valami ősi életforma növekszik bennem, egy új entitás, egy másik lélek. Egyre arra késztet hogy változzak át, csakis úgy lehetek biztonságban. A többiek sem érezhetnek másképp.
38. nap
Egy kicsit ismét önmagam vagyok, már egy hete nem változtam vissza, csak most mertem. A többiek már teljesen farkasként élnek. Thaldrus, a falkavezér azt állítja az éj-elf testünk gyenge, felejtsük el azt a formát. Mindenki követi, mindenki bízik benne és senki nem tud ellenállni. Ha most látna, biztosan megölne. Goldrinn lelke teljesen felemészt minket.
42. nap
Még mindig érzem Thaldrus falkavezér sós vérét a számban. Nem emlékszem a részletekre. Láttam ahogy Goldrinn agyarát elvette a halott fától, láttam ahogy a saját odújába viszi, és két napig ki sem jött. Mi vártunk rá. Agyarak, farkasüvöltés, karmok, vér, halálos düh. Széttéptük és nem emlékszem, nem értem miért. Egyedül az íze és a szaga rémlik, és ahogy a húsa könnyedén leválik a csontról...
Nem tudom mit tegyünk, nincs már falkavezérünk, csak lerágott csontok.
folytatása következik...
